Cím nélkül..

Visszavonhatatlanul közeleg a tél.. itt az ideje beszerezni a meleg holmikat na de egy bökkenő azért van: az árak nem fagytak meg! :)

Az utóbbi pár napban elgondolkoztam egy dolgon.. egy család (vegyük azt, hogy 4 főből áll) hogy tudja belekalkulálni az évszakváltáskor felmerülő ruhapótlást.. "a gyerek kinőtte a bakancsot", "kisebbiknek kellene új sapka és sál", "a feleségnek egy új téli kabát", "a férjnek meg vastagabb pulóverek".. agyrém, az egy hónapban minimum 30-40 ezer többletkiadást jelent és akkor még meg se vettünk mindent, amire az embernek szüksége lenne. A ruházkodás csak egy gyufaszál a skatulyából.. hol van még a rezsi, az iskolával kapcsolatos kiadások..a váratlan, nem belekalkulált kifizetések.. előre félek attól, hogy mi lesz ha már engem is érinteni fognak ezek a problémák. Olyan szempontból szerencsésnek mondhatom magam, hogy nekem nem okoz lelki válságot ha le kell mondanom valamiről.. nem fogok toporzékolva a kardomba dőlni csak azért mert az idei télen nem tudtam magamnak új csizmát venni a másik 23 mellé.

Valaki táskákat gyűjt.. mások cipőket.. akadnak olyanok, akiknek a vásárlás csak egy szórakozás.. mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül megveszik maguknak a 48. táskát is, aztán a hónap hátralevő részében meg siránkoznak, hogy mennyire szűkös kerettel kell gazdálkodniuk. Nos.. ez az ő problémájuk. Meg kell tanulni takarékoskodni, meg kell tanulni lemondani dolgokról, meg kell tanulni azt, hogy néha a saját magunk érdekeit, szükségleteit kell a háttérbe szorítani mert nem áll rendelkezésünkre olyan pénzügyi keret, hogy az összes óhajunkat-sóhajunkat valóra tudjuk váltani. Persze nem azt mondom, hogy soha nem költhetünk magunkra egyetlen garast se viszont a mértékletesség és a körültekintő látásmód nagyon fontos.

Én már-már túlontúl körültekintő is vagyok..sokszor elveszek a részletekben, sokszor képes vagyok bármiről lemondani, amit viszont egy pozitív tulajdonságomnak könyveltem el. Sokszor egyszerűbb az ilyen gondolkodásmóddal megbékélni, mintha minden hónapban azon kellene aggódnom, hogy a tizedik bakancsom már nem fog beférni a cipős szekrénybe. Ha az ember felelősségteljes akar lenni és előre gondolkozik..elképzeli a jövőjét, a leendőbeli családját, belegondol abba, hogy az idő múlásával neki is komolyodnia kell, akkor rájöhetünk arra, hogy nem lehetünk felelősségtelenek.. nem lehetünk önzőek.. önállósodnunk kell mind gondolati - mind pedig gyakorlati síkon. :)

Tudom magamról, hogy én jól tudok a pénzzel bánni.. tudok spórolni..tudom, hogy mikor, mire, mennyit kell kiadnom..tudom, hogy mikor kalkulálhatok a keretembe kiadásokat és mikor van az a pillanat, amikor kicsit szorosabbra kell fogni a gyeplőt. :) Hasznomra válik..teljes mértékben ezt érzem. Önállósodásra alkalmas egyed vagyok.. vagyis fogalmazhatunk úgy, hogy belőlem egyszer egy akciós újságokat bőszen figyelő nagymama lesz, aki csak azért elmegy 3km-rel odébb, mert abban a boltban éppen van akciós tej. :D

.. de az is lehet, hogy majd a nagypapimmal elrobogunk.. ő tolja a biciklit én meg megint morgok mert otthon felejtette a szatyrot.. :D

Idilli kép.. na de nem is akartam ennyire kitérni..:)

A mai nap bölcsességeként csupán annyit fogalmaznék meg, hogy ne mindig magunkra gondoljunk.. lehet, hogy vannak olyan dolgok, amikre vágyunk és epekedést érzünk azzal kapcsolatban, hogy beszerezzünk egy áhított dolgot DE ilyenkor álljunk meg egy percre és kérdezzük meg magunktól: "Tényleg szükségem van nekem erre? , "Nem tudnám esetleg megspórolni ennek a pulóvernek az összegét?"..ha már csak pár perces hatásszünetet tartunk és elgondolkodunk a dolgokon rá fogunk jönni, hogy valójában vannak sokkal fontosabb dolgok is annál, hogy önző módon a saját érdekeinket figyelve vásároljunk és szórjuk a pénzt.