Kín és szenvedés..

Ezt a sulit ezzel a két szóval tudnám jellemezni.. 

Gazdálkodás és menedzsment.. már átkozom a napot, amikor téged választottalak. Elvárják tőlem az egyetemi diplomát, holott már többször elgondolkoztam rajta, hogy én egyáltalán akarom-e ezt.. az a baj, hogy manapság már csak azt nézik valakinek, aki 6 nyelvvizsgával és legalább 3 diplomával rendelkezik.

Én a saját elveim szerint szeretnék élni.. megkötések nélkül. Szeretnék olyat tanulni, aminek hasznát érzem, amiben örömömet lelem, ami nem nyűg, ami boldogsággal tölt el. A közgazdaságtan nem ilyen. Gyűlölöm a számvitelt, a könyvelést, a GDP-t, a matekot és egyáltalán mindent, amit a gazdaságtudományhoz köthető. Felmerülhet ezek után a kérdés, hogy mit is keresek itt? Diplomát. Meg akarok felelni a szüleimnek még ha az rendkívül nehéz is.. a bökkenő csak az, hogy teljesen mindegy hogy boldogtalan vagyok tőle.. ezt a sulit akkor is végig kell csinálnom.

Komolyan mondom még történelmet is szívesebben tanulnék.. vagy irodalmat, ahhoz mindig is konyítottam valamennyire.. na de a közgazdaság.. Bár alapvetően közgazdasági szakközépből "származom" az utolsó éveimben megfogadtam, hogy "Soha többet közgazdaságtan és matematika.." - erre tessék, most itt vagyok. Nincsen harmóniában az, amit szeretnék, és az, amit csinálok, de hogyan is érthetne meg bárki is? Mindenki azt szeretné, hogy boldogulni tudjak az életben.. de ők csak azt látják, hogy a boldogulás alapfeltétele: a diploma.

Valamilyen szinten egyetértek..fontos a diploma..de könyörgöm a 18 éves gyerekek zöme meg sem tudja fogalmazni azt, hogy később mit szeretne hivatásának választani.. ilyenkor nyilván jönnek a slágerek: jog, közgazdaság, mérnöki iskola - ezek azért nagy valószínűséggel életképes szakmákat biztosítanak -, na de mi van azzal, aki nem tudja elképzelni az életét.. aki nem tudja, hogy miben szeretne kiteljesedni? 18 évesen én is kétségbe voltam esve.. minden áron olyan szakra szerettem volna jelentkezni, ami később biztos megélhetést biztosít..így hoztam egy hibás döntést és jog lett belőle. Megbántam. Nem tetszett. Váltottam. Elpazaroltam 1 teljes évet..OKJ-s képzéshez kevés lett volna az az a fennmaradó 1 év..meg aztán nekem kötelező egyetemet választanom.. így lettem a GTK tanulója. Másodéves vagyok és már alig várom a végét. Minden napom minden órája kín és szenvedés.. egyszerűen gyűlölöm.

Próbálok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de hogy legyek pozitív és felhőtlenül boldog ha közben meg beárnyékolja egy olyan momentum az életemet, amit még a hátam közepére se kívánnék? Borzalmas érzés.. bárcsak követhetném az álmaimat.. a hátam mögé dobhatnám az összes unalmas jegyzetem és örömtől duzzadva elindulhatnék és kergethetném az álmaimat.. :)
Lássuk be: lehetetlen. Most is itt van a gombóc a torkomban ha arra gondolok, hogy még 2 évem van a suliból..ha legalább csak egy kicsit is szeretném..

Egy valamit viszont a saját példámon megtanultam: soha de soha nem fogom ráerőltetni a gyerkőceimre azt, amit nem akarnak.. Nem fogom kényszeríteni, hogy diplomás bankár legyen - csak azért, hogy később ne legyenek pénzügyi gondjai-, nem fogom beíratni a jogi egyetemre csak azért mert "ha nekem nem sikerült, akkor ő váltsa valóra helyettem az álmaimat..".. nem fogom minden áron egyetemre kényszeríteni.. járjon az élet egyetemére.. tapasztaljon, érezzen, legyen boldog, kísérletezzen, merjen változtatni.. merjen önmaga lenni.. 

A mai napom sem telt eredményesen. Nem tanultam pedig holnap ZH-k hada fog rám várni. Itt pötyögök és gondolkozok a dolgaimon ahelyett, hogy az előttem heverő papírtömeget tanulmányoznám. Nem félek a holnaptól - mert bár semmit nem tanultam - tudom, hogy ez nem az én utam.. nem tudok magamra erőltetni egy olyan dolgot, ami nem okoz nekem örömet.. Tudom, hogy rengeteg olyan dolgot meg kell még tennem az életben, amit nem akarok, és amihez semmi kedvem, de most egy pillanatig reménykedek, hogy egyszer minden más lesz és talán egyszer majd én is a kezemben tarthatom azt a maréknyi álmot, amit megálmodtam magamnak.